Állásfoglalásunk

Az I. világháború után a kapitalizmus dekadens
társadalmi rendszerré vált. Kétszer döntötte az emberiséget krízisek,
világháborúk és újraépítések barbár állapotába. A 8O-as években elérte
széthullásának, hanyatlásának utolsó fázisát. Ezzel a visszafordíthatatlan
történelmi folyamattal szemben csak egy alternatíva létezik: szocializmus vagy
barbárság; kommunista világforradalom vagy az emberiség pusztulása.

            1871-ben,
a Párizsi Kommün volt a proletariátus első kísérlete arra, hogy véghezvigye a
forradalmat. De ez egy olyan korszakban történt, amikor a forradalom feltételei
még nem voltak elég érettek. Miután azonban a kapitalizmus belépett dekadens
fázisába, és létrejöttek ezek a feltételek, az 1917-es oroszországi októberi
forradalom megtette az első lépést egy valódi kommunista világforradalom felé,
méghozzá forradalmi harcok nemzetközi forgatagában, amely aztán véget vetett az
imperialista világháborúnak, és még több évig eltartott. Ennek a forradalmi
hullámnak a zátonyra futása - különösen Németországban 1919-23. - vezetett
ahhoz, hogy az oroszországi forradalom elszigetelten maradt és gyorsan
elkorcsosult. A sztálinizmus nem az orosz forradalom eredménye volt, hanem
annak sírásóéi.

            Azok
az állami rezsimek, amiket Szovjetunióban, Kelet-Európában, Kínában, Kubában
stb. a "kommunista" és "szocialista" jelzővel láttak el,
mindössze az államkapitalizmus világszerte elterjedt tendenciájának
legbrutálisabb formái voltak, amelyek a kapitalizmus hanyatlási fázisára
jellemzőek.

            A
20-as évek kezdetétől minden háború imperialista háború volt a nagy és a kis
államok haláltusájában azért, hogy nemzetközi szerephez jussanak. Ezek a
háborúk az emberiségnek csak halált és rombolást hoztak. A munkásosztálynak
nemzetközi szolidaritással és a burzsoázia elleni harccal kell szembeszállnia.
A "nemzeti függetlenség", a "népek önrendelkezési jogának"
ideológiái függetlenül attól, hogy ezeket kisebbségi, történelmi, vallási vagy
egyéb okokkal védelmezik, a munkások számára valódi mérget jelentenek. Azáltal,
hogy a burzsoázia egyik vagy másik frakciójának csapdájába csalva a munkásokat
egymás ellen uszítják, és arra kényszerítik, hogy a kizsákmányolók érdekében a
burzsoázia háborújában mészárolják egymást.

            A
dekadens kapitalizmusban a parlament és a választások ugyanahhoz a
szemfényvesztéshez tartoznak. Minden választásra való felhívás csak azoknak a
hazugságoknak a megerősítésére szolgál, amelyek a kizsákmányoltak számára
"valódi alternatívát" ígérnek. A demokrácia, amely a burzsoázia
legképmutatóbb uralkodó formája, semmiben sem különbözik más kapitalista
uralkodó formáktól, a sztálinizmustól vagy a fasizmustól.

            A
burzsoázia minden frakciója egyaránt reakciós. Minden úgynevezett "szocialista"
illetve "kommunista" munkáspárt a szélsőbaloldali szervezetek
(trockisták, maoisták ex-maoisták, hivatalos anarchisták) mind a tőke politikai
apparátusának baloldali szárnyát alkotják. A "népfront", az
"anarchista" front, az "egységfront" minden taktikája,
amely a proletárérdekeket bármely burzsoá frakció érdekeivel akarja egyeztetni,
csak arra szolgál, hogy a munkásosztály harcát kontroll alatt tartsa és
zsákutcába vezesse.

            A
kapitalizmus dekadens fázisában a szakszervezetek mindenütt a munkásosztályon
belül a tőkés rend szervezetei lettek. A szakszervezeti formák eltekintve
attól, hogy "hivatalos" vagy "bázisszakszervezetek"-e, csak
arra szolgálnak, hogy a munkásosztályt kontrollálják és harcukat szabotálják.

            Hogy
harcát keresztülvihesse, a munkásosztálynak össze kell vonnia harcait azáltal,
hogy azok megszervezését és elterjesztését saját kezébe veszi. Ennek olyan
önálló népgyűlések és képviselői bizottságok révén kell megtörténnie, amelyeket
mindig ugyanezek a gyűlések választhatnak meg vagy mondhatnak le.

            Így
a terrorizmus nem lehet eszköze a munkásosztály harcának. A történelmileg
kilátástalan társadalmi osztályok és a kispolgárság széthullásának
kifejeződéseként a terrorizmus, ha nem az államok közti háború közvetlen
eszköze, mindig táptalaja lehet a burzsoázia manipulációinak. Azáltal, hogy a
terrorizmus kis csoportok titkos akcióiért száll síkra, teljes ellentétbe kerül
azzal az osztályerőszakkal, ami a proletariátus tudatos és szervezett tömegének
cselekedeteire támaszkodik.

A munkásosztály az egyetlen osztály, amely abban a
helyzetben van, hogy végrehajtsa a kommunista forradalmat. A forradalmi harc
szükségszerűen konfrontációhoz vezeti a munkásosztályt a kapitalista állammal
szemben. Hogy a kapitalizmust elpusztíthassa, a munkásosztálynak minden államot
le kell rombolnia és a munkásosztály diktatúráját világszerte be kell vezetnie:
azaz a munkástanácsok nemzetközi hatalmát, amely az egész proletariátust
felöleli.

            A
társadalom kommunista átalakulása nem jelenti se a gazdaság "önigazgatását",
sem pedig "államosítását". A kommunizmus a tőkés társadalmi viszonyok
tudatos megsemmisítését követeli a munkásosztály által: vagyis a bérmunka, az
árutermelés, az országhatárok felszámolását. Ehhez egy olyan világközösséget
kell létrehozni, amelynek minden tevékenysége az emberi szükségletek
kielégítését célozza.

            A
forradalmi politikai szervezetet a proletariátus élcsapata, vagyis a
proletariátus tudatossá válási folyamatának aktív faktora képezi. feladata nem
a "munkásosztály" megszervezése, és nem a proletariátus nevében való
"hatalomátvétel", hanem hogy aktívan részt vegyen a harcok
egyesítésében, acélból, hogy a munkások végre saját kezükbe vegyék harcukat, és
ez a harc végre forradalmi formát öltsön.

Tevékenységünk 

A proletár harc céljainak és eszközeinek, valamint
annak történelmi és közvetlen feltételeinek elméleti és politikai
megvilágítása.

Szervezett, egyesített és nemzetközi alapon
centralizált intervenció, amelynek célja azon folyamat felgyorsítása, mely a
munkásosztály forradalmi tetteihez vezet.

A forradalmi gondolkodású proletárok átorientálása
egy valóban kommunista világpárt felé, amely elengedhetetlen feltétele a tőkés
uralom megszüntetésének és a kommunista társadalomhoz való eljutásnak.

Származásunk 

A forradalmi szervezetek pozíciói és tevékenységük
mind a munkásosztálynak és azon tanulságok eddigi tapasztalatainak eredményei,
amiket ezek a politikai szervezetek a történelemből szereztek. Így az ICC
azokra az eredményekre hivatkozik, amik a Marx-Engels körüli Kommunisták Szövetsége,
a három Internacionálé, a 20-30-as baloldali kommunista frakcióinak, de
leginkább a német, holland és olasz baloldaliak nyomán születtek.

Nyilvános vita Budapesten: A világgazdasági válság és az osztályharc perspektívái

A budapesti Gondolkodó Antikvárium könyvesbolt nyilvános vitasorozatot indított az osztályharc perspektíváiról és meghívta az ICC-t, hogy november 5-én tartson vitaindítót „A világgazdasági válság és az osztályharc perspektívái" témában.

Előadásunk nagy hangsúlyt fektetett:

  • a válság rendkívül súlyos voltára szerte a világon, ami rávilágít a kapitalizmus helyrehozhatatlan csődjére;
  • a munkásosztály életkörülményeinek feltartóztathatatlan romlására és fokozódó elszegényedésére valamennyi kontinensen;
  • a munkásharcok lassú, egyenetlen, de tagadhatatlan kibontakozására nemzetközi szinten;
  • azon főbb tényezőkre, amik annak hátterében állnak, hogy a proletariátus nehezen tudja harcát olyan szintre hozni, amit a jelenlegi történelmi helyzet megkövetel, és kiváltképp nehézségekbe ütközik osztályidentitásának újbóli megtalálása és saját forradalmi perspektívájának kifejezésre juttatása során (a burzsoázia, a keleti blokk és sztálinista rezsimjeinek bukását követő kampányainak eredményeként);
  • a szakszervezeteknek a munkásharcok szabotálásában betöltött szerepére Európában és mindenütt máshol;
  • azoknak a munkásosztálybeli kisebbségeknek a megjelenésére, amelyek a kapitalizmus egyre nyilvánvalóbbá váló bukásával szembesülve valamilyen forradalmi perspektívát keresnek.

Ez volt az első alkalom, hogy egy ilyenfajta összejövetelen részt vehettünk Magyarországon, és a jelenlévők többsége számára is ez volt az első alkalom, hogy találkozhatott az ICC-vel. Így szinte szükségszerű volt, hogy az összejövetel egy „kérdés-felelet" vita formáját öltötte: a résztvevők megpróbálták elhelyezni és megérteni az ICC nézeteit és elemzéseit, valamint általánosabb szinten a baloldali kommunizmuséit. Ami minket illet, nagyra értékeltük a számunkra kínálkozó lehetőséget, hogy jobban megértsük a magyarországi forradalmi miliőn belüli jelenlegi vitákat, és, hogy ott milyen formában fogalmazódnak meg politikai kérdések.