A budapesti Gondolkodó Antikvárium könyvesbolt nyilvános vitasorozatot indított az osztályharc perspektíváiról és meghívta az ICC-t, hogy november 5-én tartson vitaindítót „A világgazdasági válság és az osztályharc perspektívái" témában.

Előadásunk nagy hangsúlyt fektetett:

  • a válság rendkívül súlyos voltára szerte a világon, ami rávilágít a kapitalizmus helyrehozhatatlan csődjére;
  • a munkásosztály életkörülményeinek feltartóztathatatlan romlására és fokozódó elszegényedésére valamennyi kontinensen;
  • a munkásharcok lassú, egyenetlen, de tagadhatatlan kibontakozására nemzetközi szinten;
  • azon főbb tényezőkre, amik annak hátterében állnak, hogy a proletariátus nehezen tudja harcát olyan szintre hozni, amit a jelenlegi történelmi helyzet megkövetel, és kiváltképp nehézségekbe ütközik osztályidentitásának újbóli megtalálása és saját forradalmi perspektívájának kifejezésre juttatása során (a burzsoázia, a keleti blokk és sztálinista rezsimjeinek bukását követő kampányainak eredményeként);
  • a szakszervezeteknek a munkásharcok szabotálásában betöltött szerepére Európában és mindenütt máshol;
  • azoknak a munkásosztálybeli kisebbségeknek a megjelenésére, amelyek a kapitalizmus egyre nyilvánvalóbbá váló bukásával szembesülve valamilyen forradalmi perspektívát keresnek.

Ez volt az első alkalom, hogy egy ilyenfajta összejövetelen részt vehettünk Magyarországon, és a jelenlévők többsége számára is ez volt az első alkalom, hogy találkozhatott az ICC-vel. Így szinte szükségszerű volt, hogy az összejövetel egy „kérdés-felelet" vita formáját öltötte: a résztvevők megpróbálták elhelyezni és megérteni az ICC nézeteit és elemzéseit, valamint általánosabb szinten a baloldali kommunizmuséit. Ami minket illet, nagyra értékeltük a számunkra kínálkozó lehetőséget, hogy jobban megértsük a magyarországi forradalmi miliőn belüli jelenlegi vitákat, és, hogy ott milyen formában fogalmazódnak meg politikai kérdések.

A vita főként az osztályharc forradalmi perspektívája körül folyt, és különösen a következő kérdések mentén:

A proletárforradalom fel fogja veti a burzsoáziával való erőszakos konfrontáció problémáját. Fellép-e az ICC a fegyveres erők körében (ahogyan azt Engels javasolta), hogy a proletariátus forradalmi harca felé mozdítsa őket?

Válaszunkban a következő érveket hangsúlyoztuk:

Természetesen lehetetlen lesz megdönteni a kapitalizmust az elnyomó erők bizonyos dezintegrációja nélkül. Ez azonban csak egy olyan időszakban mehet végbe, amikor a burzsoázia és a világproletariátus közötti erőviszonyok olyanok, hogy a munkások elég erősek ahhoz, hogy megragadják a hatalmat és utat nyissanak a kommunizmus perspektívájának a társadalom egésze számára. Egy ilyen helyzetben a katonák, sőt bizonyos esetekben a rendőrség is eljutnak odáig, hogy csatlakoznak a legerősebb oldalhoz. Hivatkoztunk arra, ahogy Trockij 1917-ben felszólította a demoralizált kozákokat, hogy ne forduljanak a forradalom ellen. Úgyszintén hangsúlyoztuk, hogy napjainkban a világ legfontosabb hadseregeiben a katonák nem háborúra besorozott egyenruhás munkások (ahogy az I. világháború idején), hanem lényegében önkéntesek egy hivatásos hadseregben. Ilyenformán az elnyomó erők célja az, hogy fenntartsák a kapitalista társadalmi rendet. Még ha a katonák és rendőrök bérből, fizetésből élők is, ők nem tagjai a munkásosztálynak: munkaerejük a tőkét szolgálja a munkásosztállyal szemben. Ezért a forradalmi szervezeteknek napjainkban nem igazán az a céljuk, hogy „meggyőzzék" az elnyomó erőket, hanem, hogy úgy lépjenek fel, hogy a munkásosztály képes legyen kifejezésre juttatni saját perspektíváját az uralkodó osztály egészével szemben, a burzsoá állammal és annak összes elnyomó erőivel szemben, melyek egyedüli funkciója az, hogy fenntartsák a kapitalista rendet.

Napjainkban a kapitalizmus környezetrombolásának rendkívül súlyos problémájával szembesülünk. A bolygót sürgősen meg kell menteni. A munkásosztályt azonban nem mozgósítja ez a kérdéskör. Az reformista és csupán azt akarja, hogy a kapitalista rendszeren belül javuljon a helyzete. Nem rendelkezik forradalmi tudattal. Lesz-e még időnk létrehozni a kommunizmust mielőtt a bolygót elpusztítja egy ökológiai katasztrófa?

Válaszul az ICC azt felelte, hogy az ökoszisztéma elpusztítása csakugyan valódi veszélyt jelent az emberiség jövőjét tekintve. Azonban nem haladhatunk gyorsabban, mint ahogy maguk az események engedik, és a proletárharc kimenetele történelmi léptékben fog eldőlni. Magát a burzsoáziát is nagyon aggasztja a probléma, de képtelen választ találni rá.

Mint a népesség egésze, a proletariátus is nagyon aggódik emiatt, de - csakúgy, mint a háború kérdése - az ökológia problémája nem mozgósító tényező a munkásharcokban. Napjainkban a proletariátus alapvetően gazdasági kérdések kapcsán mozdul meg, az életkörülményei elleni közvetlen támadások esetén. Hogyha kibontakoztatja a szegénység és a kizsákmányolás elleni harcát, csak akkor lesz képes tudatosságát arra a szintre fejleszteni, hogy minden egyéb kérdést (háború, ökológiai pusztítás és minden más a kapitalista termelési mód által okozott veszedelem) felöleljen forradalmi harcában.

Más résztvevők kritikusak voltak elemzésünk bizonyos állításaival kapcsolatban. Egy elvtárs nem találta meggyőzőnek az ICC-nek az osztálytudat jelenlegi fejlődésével kapcsolatos nézeteit, és úgy érvelt, hogy még ha vannak is sztrájkok napjainkban, a proletár tömegek passzívak és nem forradalmiak.

Másvalaki úgy vélte, hogy az ICC-nek az osztálytudatról adott elemzése nem materialista, mert az nem a proletár mozgalom végső célján - ami a termelés társadalmasítása - alapszik.

Válaszul rámutattunk azokra a fontos munkásharcokra, amik számos országban zajlanak napjainkban. Ilyenformán nem mondható, hogy a dolgozó tömegek passzívak lennének a kapitalizmus támadásaival szemben. Az egyik példa a proletariátusnak a nyugdíjrendszer reformjával szembeni legutóbbi megmozdulása Franciaországban, ahol több mint hárommillió proletár (mindenféle bérmunkások, alkalmi munkások, munkanélküliek, egyetemi- és iskolás diákok) vett részt tömeges méretű utcai tüntetésekben. Azzal is érveltünk, hogy a forradalmároknak történelmi szemléletük kell legyen, és jó adag türelemre is szükségük van. Az előttünk álló feladat nagysága azt jelenti, hogy egy nemzetközi forradalmi mozgalom nem fog máról holnapra megjelenni. Emellett azt gondoljuk, hogy fontos elkerülni azt az idealista elképzelést, miszerint a forradalmi tudatot be lehet vinni a proletariátusba a semmiből, függetlenül a proletár tömegek anyagi és szubjektív életkörülményeitől. A tömegek forradalmi tudata szükségszerűen egy lassú és egyenetlen folyamat során alakul ki, és csak a kapitalizmus támadásai elleni egyre tömegesebb méretű harcok talaján fejlődhet ki. Ami azt az érvet illeti, hogy a proletariátus célja a termelés társadalmasítása, azt válaszoltuk, hogy a legfontosabb, hogy kitörjünk a profittörvény logikájából. A kérdés nem pusztán az elsajátítás magán- vagy társadalmi jellege, hanem mindenekelőtt a termelés és elosztás célja: emberi szükségletek kielégítésére való termelés a csereértékek, a pénz felhalmozása (melynek következménye a szegénység egyre több proletárra nézve) helyett.

Más résztvevők azt kérdezték, hogy milyen elképzelésünk van a termelés céljáról és annak megszervezéséről a kommunizmusban.

Idő hiányában rendkívül rövid volt az erre a kérdésre adott válaszunk és nem érinthette az ICC-nek, a kapitalizmus és a kommunizmus közötti átmeneti időszakra vonatkozó elemzésében foglalt valamennyi témát. Arra az általános jellegű megállapításra korlátoztuk mondanivalónkat, hogy a kommunizmusban a termelés az emberi szükségletek kielégítésének van alárendelve, és, hogy az véget fog vetni az áru és a profit uralmának. A fogyasztásra szolgáló javak termelését és elosztását szükségszerűen világméretekben kell centralizálni.

Egy másik résztvevő azt állította, hogy Franciaországban 68' májusában forradalmi megmozdulás volt, mert abban benne volt a munkásosztály egésze és a diákok. Gyárakat és egyetemeket foglaltak el, tömeges méretű tüntetések voltak, a sztrájkolók szembeszálltak az elnyomó erőkkel stb.

Azt válaszoltuk, hogy bár 68' májusában bizonyára a történelem legnagyobb sztrájkjára került sor, és bár új történelmi korszak nyitánya volt az osztályharcban, az nem volt forradalmi megmozdulás. Nem voltak munkástanácsok és a hatalom kérdése egyáltalán nem vetődött fel.

Végül megkérdezték tőlünk, hogy az ICC miért tart fenn kapcsolatot egy anarcho-szindikalista csoporttal, mint amilyen a franciaországi CNT-AIT, a szindikalizmussal szembeni kritikus álláspontja ellenére.

Az ICC számára az alapvető kritérium, ami ma meghatározza, hogy egy csoport a proletár táborhoz tartozik-e, az internacionalizmus. Ezért tartózkodunk attól, hogy szektás álláspontot foglaljunk el az olyan csoportokkal szemben, amelyek nem osztják az anarcho-szindikalizmussal kapcsolatos álláspontunkat. A toulousei CNT-AIT csoporttal (ez más, mint a „CNT-Vignolles"1) való jelenlegi kapcsolatunk annak egyértelműen internacionalista alapállásából és az ICC-hez való testvéries viszonyulásából fakad. Rámutattunk arra, hogy vannak egyéb országok, mint például Oroszország, ahol az ICC úgyszintén testvéries kapcsolatokat ápol (bármik legyenek is nézetkülönbségeink) az anarcho-szindikalista irányzathoz tartozó csoportokkal.

A Gondolkodó Antikvárium könyvesbolt által szervezett és az ICC által felvezetett első nyilvános vita mindenképpen eleven és termékeny volt. Bizonyos, a vita során a proletariátus forradalmi potenciálját illetően megjelenő kétkedés ellenére, azok a résztvevők, akik megszólaltak, mindannyian hangot adtak azon meggyőződésüknek, hogy a kapitalizmusnak át kell adnia a helyét egy másik társadalmi rendszernek: a kommunizmusnak. A hozzászólások mind egy irányba mutattak ebben a kérdésben: tekintve a világban uralkodó helyzet súlyosságát, a jövő a munkásosztály kezében van.

A vitára nagyon testvéries és komoly légkörben került sor, ahol mindenki kifejthette álláspontját, kifejezhette aggályait és egyet nem értését. Ez annál inkább jelentőséggel bír egy olyan országban, ahol a munkásosztály még mindig hatalmas nehézségekkel küzd abban, hogy harcot indítson a tőke támadásaival szemben, és továbbra is erősen rányomják bélyegüket a nacionalista ideológia és a sztálinizmus bukásának következményei, főképp, ami a reakciós ideológiák továbbélését illeti, melyek az etnikai kisebbségekkel szembeni idegengyűlöletben vagy a szélsőjobboldali csoportok erőszakos megmozdulásaiban fejeződnek ki.

Befejezésül szeretnénk hálásan megköszönni a Gondolkodó Antikvárium könyvesboltnak ezt a kezdeményezést, hogy meghívott minket, mind pedig az összejövetel szervezőinek az angolról magyarra történő fordítást, ami valamennyi résztvevő számára lehetővé tette, hogy figyelemmel kísérje, amit elmondtunk, számunkra pedig, hogy aktívan részt vegyünk a vitában.

Az a tény, hogy az ICC, ennek a meghívásnak köszönhetően, nyilvános körülmények között ismertethette elemzéseit a magyar fővárosban, véleményünk szerint az osztálytudat felszín alatt zajló fejlődésének újabb kifejeződése, ami napjainkban világszerte olyan politikai kisebbségek és elemek megjelenésében jut kifejezésre, amelyek kölcsönös kapcsolatok kialakítására törekszenek, hogy kitörjenek elszigeteltségükből és, hogy tisztázzák nézetkülönbségeiket valamint azt, amiben egyetértenek.

ICC, november 8.

1 Ez a CNT-AIT-ből szakadt ki, és lényegében úgy működik, mint egy hagyományos szakszervezet.